6. rész - Akkor táncoljunk

   JungKook nem gyenge! Épp ellenkezőleg nagyon erős, csak most azért sír, mert túl sokáig volt erős. Mindenki frusztrált és mindenkiben benne van a félelem, aziránt, hogy elveszíthet valaki olyat, akiért az életét adná, annyira szereti.
   A kinti világ érdekesebb, mint az amit NamJoon nyújthat neki az autóban. JungKookhoz beszél, de fiú ügyet sem vet rá, ő inkább a kinti elsuhanó világot nézi, és közben a felbecsülhetetlen értékű múltra emlékszik, elemzi.

...Egy új kép tárult elé. Egy szikla szirt, aminek a hátterében az óceán húzódott, naplemente volt. Az ég a rózsaszín, a piros és az aranysárga ezernyi árnyalatában pompázott. Sirályok repültek az égen, és vijjogtak.  A szirt szélénél egy barna hajú lány állt, kinek haja a derekáig ért. Gyönyörű arany és fehér színű ruhában állt ott. Lábán semmi sem volt. A zöld fű simogatta a talpát, a szél lobogtatta hosszú hajkoronáját a válla fölött. A lány megfordult és Ő állt ott. Arca mosolygott, és büszkeséget sugárzott. Közelebb indul felé, a lány egy lépést tett felé, majd ujjait összefonva lógatta kezét teste előtt...

- Nem... nem akarom... - mondogatta maga elé ezeket a szavakat, JungKook. Mindenét feláldozta Lucyért LosAngelesben és most nem engedheti meg magának, hogy elveszítse. Majdnem az életével fizetett azon a borzasztó estén, és most egy hülye név miatt nem veszítheti el a reményt. 
   Könnyes szemeit megtörölgetve fordult előre.
- Jól vagy, öcskös? - aggódva kérdezte NamJoon, miközben az utat nézte. Be kapcsolat a jobb indexet, lekanyarodott, majd ki kapcsolat. Tovább egyenesen haladt. - Látod a fákat?
- Igen. - dörmögte orra alá, JungKook.
- Minden ősszel levetik gátlásaikat. Télen alszanak, kipihenik a fáradalmaikat, hogy azután tavasszal újra zöldbe boruljanak, új reményt adva az embereknek. Ezért a tavasz a legtöbb embernek a legszebb, és legkedvesebb évszaka. Nyáron a fák hűvöst adnak a nagy meleg elől. Lenyűgözőek a fák. - jelentette ki NamJoon.
- Azok... - lehajtott fejjel nézi telefonja képernyőit. Reménykedik abban, hogy valaki felhívja. Nem is akárki, hanem Lucy. Azt akarja, hogy Lucy felhívja és azt mondja, csak egy álom volt, egy rossz álom. Hiányzol, gyere vissza. De a telefon nem villog, nem is rezeg, 
- Nem érted, mit akarok ezzel mondani, igaz? - felvont szemöldökkel néz egy pillanatig JungKookra.
- Nem, nem értem.
- A fák ciklusa! Évről évre. Az emberek észre sem veszik, de nekünk emberi lényeknek is ciklusunk van. A lányokról meg ne is beszéljünk! - neveti el magát remélve, hogy JungKook is így tesz. De nem. - Ezzel csak azt akarom mondani, hogy mindez csak átmeneti. Ami kettőtök között történt az valami meseszép, és filmbe illő. Egyszer leírom a történeteteket és eladom jó pénzért, hogy azután csinálhassanak belőle egy, nem is egy hanem, több Oscar-díjjas filmet. Jobb lesz, mint a Titanic. - erre már JungKook is elmosolyodott. Igaz halványan, de az egy jól látható mosoly volt. - Na, egy mosoly. Ez már haladás. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy csak a vak nem látja, hogy mennyire szeretitek egymást. Minden kapcsolatban vannak magas és mély pontok egyaránt, de ezeket helyre lehet hozni. Csak egymást kell segítenetek.
- Mi van akkor, ha ezt már nem lehet helyre hozni? Mi van akkor, ha minden... megváltozik?
- Az emberek és azoknak a dolgokhoz való hozzáállása folyamatosan változik. Ezzel együtt kell élni. Figyelj, ha valami nagyon fontos neked akkor, bármi történjen ki tudsz mellette tartani. Te egy jó, erős és tökös srác vagy JungKook. Törődj bele, még ha akarnál akkor sem tudnál semmit sem feladni. Ismerlek már, mint a rossz pénzt. Addig hajtasz, addig gincsolod magad, míg a végén be nem sokkolsz magadra és megcsinálod jól. Ezzel is így lesz! Érzem. most mély ponton vagy. Utána semmilyen állapotban, majd a végén találsz magadnak egy elfoglaltságot, abba mindent beleadsz, de rájössz, hogy nem tudod megcsinálni, végül addig-addig  mondod be magadnak, hogy nem tudod megcsinálni, amíg meg nem csinálod. Végül szárnyalsz, megjárod a mennyet, következőnek pedig a poklot. És ez így megy már azóta, hogy megismertelek. 
- Komolyan? - hitetlenkedve néz RapMonsterre JungKook.
- Bizony, a gimiben is én húztalak ki a szarból. Én... és a csapat. És most ha kell, megint hajadnál fogva rántunk ki a szarból, ezt megígérhetem!
- Akkor azon a napon, amikor televolt az iskola Lucy és az én képemmel, azért tiltakoztál annyira, hogy vele legyek? Mert megakartál óvni?
- Nem egészen, spontán csak nem akartam rajtad osztozni. Ennyi. - nevetésben tör ki NamJoon. - De annyira ragaszkodtál hozzá, mint még soha semmi, és senki máshoz. Hagytam, hogy azt tedd, amit szeretnél, és jól döntöttem.
- Még most is úgy gondolod, hogy jól döntöttél?
- Igen. 
- Miért?
- Belül érzem. Okos vagy, és sokat változtál ez idő alatt. Igaz, sok hülyeséget is csináltál, de mi ott voltunk veled. Támogattunk és támogatni is fogunk.
- Hülyeséget, mint például?
- Én nem így kérdeztem volna meg Lucytől, hogy lenne-e a barátnőm, szerintem amit te csináltál, az felért, majdnem egy, hozzám jössz feleségül eseményűvel. Közmunkára is mentél miatta.
- Hé, az nem miatta volt, hanem miattatok. Ti löktetek be a kirakatba.
- Jó, igaz. - nevetve állítja le NamJoon a motort Jin albérlete előtt. 
   Felcsengettek SeokJin lakására, aki a tizedik emeletről kinyitotta nekik a főajtót egy gombnyomással. NamJoon és JungKook a liftbe szállva egyenesen barátjuk szobájáig utaztak, fel a legfelső szintre. Kiszálltak, majd barátjuk ajtaján kopogtatva vártak. SeokJin beengedte őket, majd a nagy közösen vett kanapéra lehuppantak. A többiek épp a Gag Koncertet nézték, ami már a végéhez közeledett. Hangos nevetésekkel jutalmazták a poéngyárosokat, majd pedig vissza tértek JungKook problémájához.
- Öcsi, jól vagy? NamJoon nagyon feszült volt, mikor elindult érted. - szólt TaeTae.
- Aha, már jól vagyok. A kocsiban beszélgettünk és azóta sokkal jobb a kedvem. - biztató mosolyt engedett el a fiúk felé. 
- JiMin, merre van? - kérdezte HoSeok.
- Elment WC-re. Nem bírta ép hólyaggal a Gag Koncertet. - közli túl tárgyilagosan TaeHyung, majd elnevette magát. A mosdóból hallani lehetett a WC hangját, ahogy azt JiMin lehúzza. Az ajtó enyhe nyikorgásával egyetemben, a jelenlegi volt WC tulajdonos magas, szinte már visító hangját, ahogy nevetve maga mögött bezárja az ajtót, ezt követően áttrappol a fürdőbe, ahol nagyokat hahotázva kezet mos, majd végül csatlakozik a többiekhez. Hasát fogva veti le magát a fotelba.
- Huh, gyerekek. Ez jó volt! - nagyot fel kacag.
- Hülye vagy, Parki JiMin. - közli HoSeok komolyan, mire mindenki elneveti magát. A többiek abbahagyják a nevetést, de JiMin még mindig nevet.
- Szegény gyerek túl kapta. - jelentette ki NamJoon. - Zárjuk be! - azzal a két rangidős YoonGi és SeokJin karon ragadták JiMint és bezárták az első hálószobába, ami egyből az előszobából nyílt.
   Visszaülnek a helyükre, de még így csukott ajtón keresztül is hallani lehet, JiMin lassan idegesítő nevetését. Majd hirtelen abbamarad, kinyílik az ajtó, JiMin kilép rajta és komolyságot sugározva, leül a többiek közé.
- Jobban vagy? - kérdezte NamJoon.
- Soha jobban. - látszott rajta, hogy mindjárt elneveti magát, de nem tette.
- Hé, hé, hé! - ugrott fel a kanapéról YoonGi. - Kirakták az éves Gimnáziumok közötti versenyt!
- Végre valami értelmes. - sóhajtott fel TaeHyung.
- Mit ír? - csillant fel JungKook szeme.
- Olvasom... - YoonGi nekilátott az olvasásnak a többiek pedig csak huhognak mint a baglyok. Nem hisznek a fülüknek. 
   A fiúk nehezen hitték el, hogy az évente megrendezett Gimnáziumi versenyt kiterjesztik országos versennyé. A fődíj hallatán pedig mindenkit az agyvérzés kezdett el kerülgetni. Egyből mind a heten vérszemet kaptak, és elhatározzák, hogy együtt megnyerik.
- Fiúk, akkor irány a tánc terem. Gyakorolnunk kell! - állt fel NamJoon, a többiek pedig követték.
- Nyerni fogunk. Bármi áron! - szólalt fel következőnek JungKook.
- Lucyvel, mi lesz? - érdeklődött SeokJin.
- Most pihennie kell, és néhány dolgot tisztáznia kell magában. Titeket pedig nagyon elhanyagoltalak, és ezt nem lett volna szabad. Sajnálom fiúk. 
- Ugyan semmi baj. Szerelmes vagy. Ez ilyenkor természetes. - fogta meg HoSeok, JungKook vállát.
- Gyerünk fiúk, nyerjük meg a versenyt. - egyszerre felkiáltott a hét fiú, majd pedig egymásba kapaszkodva elindultak a táncterem felé, ami a belvárosban van.