2. rész - Együtt a nagy csapat

  A jól eső ebéd befejezte után, mindenki elindult a saját dolgára. Volt, aki vissza a munkahelyre, mint például JungKook apja, volt olyan is, aki csak a felfordulást pakolta el az asztalról és tüntette el a mosatlant, ez volt az anyja. JungKook és Lucy felment a szobába, ott magukra kaptak egy pulcsit majd lassan vissza sétáltak a nappaliig, ahonnan pedig ki a verő fényes délutáni napsütésbe a hátsó udvarra.
   Az első ajtón kilépve mind kettőjüket megcsapta a hűvös de mégis melegséget sugárzó kora tavaszi szellő, amit a nap sugara tett még élvezhetőbbé. JungKook felnézett az égre, majd pedig elindult volna, ha nem hagyja volna el ajkait egy halk szisszenés.
- Jól vagy? - ijedten kapta fel a hangra a fejét Lucy és Kookra nézett.
- Igen, csak a lábam még nem a régi... - mondta és nekidőlt a házfalának.
- Karolj belém, majd segítek. - lépett közelebb a fiúhoz, miközben a vállára mutatott.
- Nem kell, tudok járni. - JungKook megmakacsolta magát és elindult előre, de hamar rájött arra, hogy hallgatni kellett volna Lucyre. Lábai kissé megrogytak, de mire észbe kapott volna, a lány már keze alá is bújt, majd felegyenesedett és vele húzta Kookot is. Hónalja alatt megtámasztotta a fiút, aki a lány kedvességét csak egy mosollyal tudta viszonozni.
   Lasú, óvatos léptekkel haladva kerülték meg a házat és ezáltal a hátsó kertbe jutottak. A kinti nagy kör alakú filagóriához ballagtak, aminek a padjára már rá voltak kötözve a szivacsok. JungKook  leült az asztal jobb oldalára, míg Lucy a fiú jobb oldalán foglalt helyet. Hosszú percek teltek el beszéd nélkül, amit a háttérből beszívódó ismerős hangok tettek feszültebbé.
- Kik azok? - kérdezte Lucy.
- Nekem van egy tippem. - húzta mosolyra a száját JungKook és a lány háta mögött elnézett abba az irányba, ahonnan elindultak.
   A távolból hangos nevetésekkel érkező alakok tűntek fel. Volt közöttük magasabb és alacsonyabb is, igaz a legalacsonyabb tagon színesebb és nőiesebb ruhák voltak, mint a többieken. Egymás mellett haladtak feléjük. Ahogy, egyre közelebb értek hozzájuk, úgy csendesedett el a kis tömeg. Hárman közülük nagy mellénnyel, vagányan zsebre tett kézzel érkezett, és voltak, olyanok is, akiknek a kezük szolidan maguk mellett volt, ők voltak a legkevesebben, míg volt vagy kettő személy, akiknek a kezük hátuk mögött lógott, úgy, mintha valamit rejtegetnének.
- Mint! - kiáltott fel Lucy és már futott is barátnője nyakába.
- Lucy... - a rég látott barátnő kiejtve kezéből az ajándék csomagot szaladt Lucy felé szaladt. Félúton találkoztak és sírva egymás nyakába borultak.
- Mint...
- Lucy...
- Annyira sajnálom... - könnyeivel küszködve. Remegő kezekkel törölték le saját maguk kicsordult könnyeit.
- Emlékszel rám? - tette fel a legbelül őrjítően kitörni vágyó kérdést, Mint.
- Hála JungKooknak köszönhetően egy-két dologra igen, de még nem mindenre.
- Oh, Lucy... - és az előtt álló lány nyakába ugrott.
   Kis idővel később a srácok is beérték az elkóborolt lányt. Mint mellé lépett HoSeok, aki kezével átnyújtotta a csomagot barátnőjének. Ő átvette és tovább adta Lucynek.
- Gyógyuló ajándék, neked tőlünk. - mondta.
- Itt a lufi, ezt se felejtsd el. - mondta YoonGi és a kis csapathoz lépett, bal kezében egy héliumos lufival. Mindenki egytől egyig megölelte és jó egészséget kívánt a lánynak.
- Hé, én is itt vagyok! - szólalt meg a háttérben meghúzódva JungKook keresztbe font karokkal.
   Meglepődött tekintettel fordultak mind egyszerre a hang forrásának irányába, majd mikor meglátták a padon ülő fiút, egyszerre felnevettek és szinte versenyfutás szerűen indultak meg felé a fiúk.
- A láng lovag is itt van. - kiáltotta JiMin és összeborzolta a jelenleg magatehetetlen fiú haját, aki csak jóízűen fintorogva morgott egyet.
- Menj arrébb JiMin. - lökte el JungKook mögül, így már TaeHyung állt Kook fölött. - Jól vagy?
- Persze.
- Mi az hogy ellöksz tőle, heh? - lépett vissza kakaskodva JiMin. - Verekedést akarsz?
- Gyere játsszuk le, Törpilla! - lépett közelebb TaeHyung. A két erő fitogtatót NamJoon közbelépése állította le, két nyakas társaságában. JiMin és TaeHyung nyakukat simogatva lépett hátrébb ezt követően pedig bocsánatkérésekkel bombázták egymást.
   Ahogy lassan nyugodtak lefele a kedélyek, úgy kezdett felpörgetni az a tény, hogy épen és egészségesen mindenki egy helyen van és boldog. A fiúk közül JiMin és HoSeok azt beszélte, hogy kihívják JungKookot egy futó versenyre, míg Mint és Lucy azon volt, hogy lebeszélje a két okostojást borzalmas ötletük kivitelezéséről. NamJoon, YoonGi és Jin pedig a fiúval beszélgettek az idei tanítási év szokásos vetélkedőjéről.
- Remélem részt tudsz venni majd. - mondta NamJoon az asztalra könyökölve, hogy úgy is közelebb legyen valamivel a fiúhoz.
- Igen, jó lenne megtartani az első helyet. - adta alá a lovat SeokJin. - Főleg úgy, hogy ennek a nőnek a csapata is versenyezni fog. - egy ujjal mutatott Mint felé, rá sem nézve, komoly arccal.
- Van nevem is, te tuskó! - ütötte vállba Mint.
- Zaklatod a barátnőmet? - lépett közbe a lány barátja is. - Kérsz egy barackot?
- Megütnéd a tőled idősebbet? - kérdőn de halál nyugodt tekintettel nézett rá SeokJin HoSeokra.
- Simán! - szólt közbe Lucy kinek mondatára, mindenki oda kapta a fejét. - Vagyis... neem... - elfordult.
   Visszatérve a témához, megbeszélték a próbák dátumát és azt, hogy ki milyen táncot képzelne el a versenyre. Volt, aki szerette volna, ha lenne benne poppin' de volt olyan is aki simán csak freestyle-ban nyomta volna végig az egészet. Stílust végül is nem tudtak választani, de abban igen, hogy JiMin és HoSeok külön szóló részt kapnak, mivel ők elég jók, szinte majdnem mindenben.
- Lányok, és ti már döntöttetek, hogy mivel indultok? - kérdezte YoonGi, megtörve a fiúk beszédét.
- Igazából mi nem biztos, hogy indulunk. - mondta kissé lehangolva Mint.
- Miért nem? - kérdezett vissza.
- Mert most, hogy kiesett MyeongJi, így nincs elég tanunk és így már nem olyan. - felelte.
   Egyszeriben mindenkinek eszébe jutott, hogy mit is tett a lány. Hirtelen mély, szinte már gyászolós csend ereszkedett le közéjük, amit csak egyes egyedül Lucy nem értett.
- Srácok, valaki elmagyarázná, hogy ki az a MyeongJi? - tette fel a kérdést.
- Az egy... - kezdett bele a mondatába nagy indulattal Jin, de lepisszegte az egészet Kook. Mondván, hogy este majd elmondja. Mindenki tiszteletben tartotta a fiú akaratát, így ki elfojtotta haragját, míg más pedig szélnek eresztette azokat.
   Lassan igaz, de egyre erőteljesebben kezdett lehűlni a levegő, így úgy döntöttek, hogy a két szerelmes párt bekísérik a házba. JungKookot átkarolva egyszer csak felemelték, úgy, mintha egy trónon ülne és már szaladtak is vele az ajtó irányába. Mögöttük a többi fiú sétált és őket követték a lányok, halk motyogással körítve.
- Lucy, lenne kedved velünk táncolni? - tette fel a kérdést Mint, amit már év elején megkérdezett tőle, csak akkor sem tudott valami biztosat mondani, így magában megtartotta. De most úgy érezte, hogy muszáj megkérdeznie, hiszen Lucy egy ideig nem fog iskolába menni, így most talán lesz ideje kicsit lazítani és a normális tinik életét élni.
- Nem mondok semmit sem biztosra...
- Miért nem?
- Mert az emlékeim, igaz valamennyire visszatértek a mai napon, de még sok dolog mindenkivel kapcsolatban homályos, így még inkább nem mondanék konkrét választ. - halványan rámosolygott barátnőjére, aki csak egy válasz mosolyt erőltetett arcára. Tiszteletben tartotta legjobb barátnője akaratát, így nem kérdezett semmi mást. Csak sétáltak tovább a fiúk mögött, de legbelül kissé összetört. Nem volt jó érzés, hogy alig emlékszik rá, de már a nevét tudja és ez már több mint elég.
   Az ajtóban állva fájdalmas búcsút vettek egymástól a lányok, míg a fiúk csak vagányan lepacsiztak egymással.
- Köszönöm, hogy emlékszel rám. - súgta Lucy fülébe Mint. - Kook, vigyázz rá!
- Mintha ezt, már hallottam volna már valakitől! - kacsintott a fiú Jinre, aki csak ciccentett egyet és elfordulva elsétált. Pár pillanattal később a többiek is követték őt, így a két fiatalt egymás mellett integetett az ajtóból a többieknek. Mindketten tudták, hogy sok mindent kell még bepótolniuk, hiszen az életükből vagy egy hónapot elvett az amerikai kiruccanással egybekötött lábadozás.
   Sok minden van, amit még saját magukban is helyre kell rakni, főleg egymással kapcsolatban. Ki, mikor, hol, és miért? De ezekre a kérdésekre csak egy ember tudta teljes egészében a válaszokat az pedig JungKook volt, kinek fejében, a mai napig élethűen éltek az orvos szavai.
- Nem szabad erőltetni, az emlékek visszatérését. Minden a saját maga idejében vissza fog jönni. Mivel... csak rád emlékszik, ezért csak benned bízhatunk. Ha ő nem kérdi, hogy ki az vagy, mi az akkor te ne mond el, csak ha érdekli, mert akkor nagy valószínűséggel, nem tisztán, de emlékszik a dolgokra. Arra kérlek, hogy segíts neki mindenben, amiben csak tudsz.
   Ránézett a lányra, aki éppen akkor kapta el tekintetét a fiúról.
- Gyere menjünk be, nehogy megfázz!